In the Mood for Love (2000)

(I blogged about this film originally in 2015)

At a glance: Director: Wong Kar-wai Starring: Maggie Cheung, Tony Leung Genre: drama, romantic Release: 2000, Hong Kong Length: 1.5 hours IMDB: 8.1 Review: -

Plot: -

1960-as évek, Hongkong. Su (nő) és Chow (férfi) egy napon költöznek egymás szomszédságába. Mindketten házasok, de ritkán vannak otthon párjaik. Néha beszélgetnek, szimpatikusak egymásnak. Amikor Chow vacsorázni hívja Sut, egymás beszámolójából igazolódik gyanújuk: Su férje és Chow felesége szeretők. Emiatt több időt kezdenek egymással tölteni, de nem akarnak az ő szintükre süllyedni, ezért elhatározzák, hogy nem követnek el hűtlenséget, noha egymásba is szeretnek lassan.

Theme: -

A filmet az elfojtott vágyak történeteként emlegetik, hiszen Su és Chow egyre jobban vágynak egymásra, de ellenállnak vágyaiknak, hogykülönbek lehessenek csalfa hitveseiknél. Gúnyos elem a filmben, hogy ennek ellnére a szomszédok pletykái épp őket találják meg, noha még enni is csak olyan titokban mernek egymás társaságában, mintha szeretkeznének. Amit senki se említ meg, az az esetleges politikai szimbolikája a filmnek: nagyon ki van hangsúlyozva, hogy melyik években járunk, sőt, még de Gaulle egy kambodzsai látogatásának részletét is bevágják a filmbe. Talán csak a kor hangulatát kívánta tükrözni, ahogy a korabeli slágerek szerepeltetése is, de nagyon adná magát, hogy a szerelmi viszonyok résztvevői a kor politikai kontextusában országonként legyenek értelmezve. Erre sajnos nem találtam utalásokat sehol, pedig megmagyarázhatná a pár nem túl realisztikus töketlenkedését is.

Content: -

A tartalmi elemek talán lényegesebbek: a jelenetek szűk, kopott helyeken játszódnak, mintegy bemutatva a szűk társadalmi kereteket, amelyek ne engedik az efféle kapcsolatokat. Egyik érdekes elem, hogy nem látjuk egyszer sem a hűtleneket, ezzel is erősítve a hűségesek nézőpontják, amikor megcsalásról van szó.

Form: -

Az élénk, buja színeit szokták kiemelni, de őszintén szólva én nem éreztem őket markánsan erőteljesnek. Néha a kamera kukkolóállást vesz fel, ilyenkor meg is rettennek Suék, pedig épp nekik nincs rá okuk. Ozu filmjeihez hasonlóan a történet lassú folyású, nem történik igazából semmi, a felszín alatt zajlik a dráma. Legkifejezőbb jelenet talán az, amikor Su sokáig mozdulatlanul ül, majd egy könnycsepp megjelenik a szemében és legördül. Mindez csendben történik, elviselhetetlenül sokáig.

Impression:-


Egyelőre kevés kortárs távol-keleti filmet láttam az általánosításhoz (a Családi kötelékek az egyetlen), de úgy tűnik, hogy az ötvenes-hatvanas évek európai filmjei nyomán (pl. Itáliai utazás) a visszafogottság, a karakterek belső drámái jellemzik őket. Nyugati sápadtarcúként egyelőre továbbra se tudom átérezni igazán tragédiájukat, és ha volt is erős vizuális művészet benne, az elkerülte figyelmemet.

Trivia:

• W

- Kar-wai, a rendező állítólag forgatókönyv nélkül dolgozik, de legalábis nagyon spontán; emiatt mindig az utolsó utáni pillanatban készül el filmjeivel, átlépi a büdzsét és gyakran egy-egy fontos stábtag nélkül kell befejezni a forgatást.

City of God (2002)

(I blogged about this film originally in 2015)

At a glance:

• Director: Katia Lund, Fernando Meirelles
  
• Starring: Alexandre Rodrigues, Leandro Firmino da Hora, Phellipe Haagensen
  
• Genre: crime
  
• Release: 2002, Brazil
  
• Length: 2 hours
  
• IMDB: 8.6
  
• Review: -
  

Plot: -

Theme: -

Content: -

Form: -

Impression:-

Trivia:

• W

Moolaade (2004)

(I blogged about this film originally in 2016)

At a glance:

• Director: Ousmane Sembene
  
• Starring: Fatoumata Coulibaly, Maimouna Helene Diarra, Salimata Traore, Aminata Dao, Dominique Zeida, Mah Compaore
  
• Genre: -
  
• Release: 2004, Senegal
  
• Length: 2 hours
  
• IMDB: 7.6
  
• Review: -
  

Plot: -

Theme: -

Content: -

Form: -

Impression:-

Trivia:

• W

Mulholland Drive (2001)

(I blogged about this film originally in 2015)

At a glance: Director: David Lynch Starring: Justin Theroux, Naomi Watts, Laura Elena Harring, Ann Miller, Dan Hedaya Genre: mystery, neo-noir, surreal Release: 2001, USA Length: 2.5 hours IMDB: 8.0 Review: -

Plot: The drivers of a limo on Hollywood's Mullholland Drive suddenly point a gun at their female passenger (Laura Elena Harring). Lucky for her, another car accidently runs into them. When she regains consciousness, she hides in a nearby house. On the same day a countryside girl and wannabe actress Betty (Naomi Watts) moves into the same house. Betty tries to help her find out who she really is. In the meantime, a director (Justin Theroux) is struggling with the studio to have his actress play the leading role in his movie rather than theirs...

Theme: I don't want to spoil and I don't even want to solve the mystery, there are many attempts for that here. The point is that timelines, dreams, imagination and consciousnesses mix. We get several clues to understand events and symbols, but none of them are really exclusive; it's like a modern stream of consciousness by Tarkovsky, but they are most obvious, but also have multiple meanings. Another important plot is Hollywood, which according to the director is a nasty place with terrible producers, who are willing to do everything against a poor director.

Content: -

Form: The style of Lynch is described as dreamlike, and the film in its atmosphere, characters, grotesqueness seems nightmarish indeed. This nightmare has fitting expressive camera settings and lightnings, but not as many as I'd like. My impression is that Lynch wanted to create rather an atmosphere than employing a visual motif running through the whole film. The music is also fitting, even if it's just a slowly appearing bass, which gives a disharmonious feeling such as in case the theater scene. In spite of the nightmare, there are also some dark jokes, but this doesn't ruin the atmosphere. Finally, acting. Both main characters need to act out several personalities, which was spectacular especially in the case of Betty.

Impression: I think the story doesn't really go anywhere, its "only" about some people's fate. Not like that's necessary, the atmosphere and the emotions can by themselves awake ideas in us. In my case, this happened during the theater performance, in which the world Lynch built up up to that point turned suddenly upside down. The performed love song is distorted by the before mentioned dark ambient background music; the girls cry - all this felt like the display of a cruel, cold world in which the only warmth is a single positive emotion, a song. And then silencio. All in all, I didn't feel the film to be perfect, but it's definitely memorable and unsettling.

Trivia:

• Laura Harring was the first latina to win the Miss USA title in 1985.