| At a glance:
|
Plot: -
Theme: -
Content: -
Form: -
Impression:-
Mory egy helyi menő csávónak számít ökörfejes motorjával. Barátnőjével, Antával a dakari nyomornegyedben élnek, előttük is földi Paradicsomként lebeg Párizs, a szenegáli fiatalok kedvenc kitörési pontja a szegénységből. Elhatározzák, hogy pénzt lopnak az útiköltségre a de Gaulle emlékére szervezett birkózógála bevételéből, de a láda üres, ezért Mory egy gazdag ismerőséhez mennek segítségért. Míg a férfi zuhanyozik, Mory kap az alkalmon és kifosztja a lakást. Megveszik a jegyet és felszállnának a hajóra, de Mory képtelen elhagyni szülőföldjét, így Anta egyedül indul el.
A történet megmutatja a szenegáli alsóbb osztályok életének egy szeletét, reflektál a gyarmati múltra, a várható modernebb jövőre, de közben igyekszik megőrizni valamennyit saját gyökereiből is. A film erénye, hogy nem állít be pozitívan semmit, objektívan, humorral láttatja a szenegáli világot.
Megvalósítás
Kis kitérő: az afrikai film atyjának tartott Sembene az 1960-as években mutatott utat az őt követő filmeseknek azzal, hogy filmjeiben egyaránt szerepet kapott az egyén és a közösség, miközben a gyarmati sorból kiemelkedő kontinens múljta ütközik a modern jelennel. Mambety, e film rendezője azonban eltér ettől a vonaltól, őt európaibbként bélyegzik meg, és a stílusa valóban meglehetősen kísérletinek tűnik, emlékeztet többek közt Godard-ra és Paradzsanovra is.
A film erősen szimbolikus, legjellemzőbb benne az ökör, amely a múltban egy csorda, gyerekkel a hátukon, a jelenben Mory motorját díszitik, a modern világban pedig egyszerű vágóállat. Befogásuk és levágásuk többször felvillan, párhuzamot vonva Mory életével. Legerősebb számomra azonban Anta szexjelenete volt, ahol a sziklához falhoz csapódó hullámok jelezték a lüktetést, a végső, orgazmuszerű legnagyobb hullámot pedig már a nyugvó tenger képe követte. Ezenkívül persze kapunk számos hagyományos és modern jelképet is és ki tudja mennyiről maradunk le nem ismervén a régió kultúráját. Technikai megvalósításában idézi leginkább európai elődeit, néha nagyon nehezen követhető hogy épp mi folyik, mert keveredik a képzelet a valósággal, és váratlanul, elsőre látszólag oda nem illő jelenetek kerülnek a történetbe. Előfordulnak egymás után többször megismételt szegmensek, ami pl. a véres késsel átkozódó anya esetén egészen olyan benyomást kelt, mintha egy sámánt látnánk rítus közben.
Élmény
Megvalósításában tehát zavarbaejtően (poszt)modern, ha nem is feltétlenül látványos. Ezekkel a filmekkel általában az a bajom, hogy eltávolodnak a realitásoktól, és érzelmileg nem igazán bonyolódunk bele a történetbe. Márpedig egy filmtől továbbra is azt várom, hogy kényeztesse minden érzékemet és legyen maradandó, meghatározó élmény.
Érdekességek
- Még egy kis kitérőt tennék: Nyilván nem meglepő, hogy a filmvilág súlypontja elsősorban a jelen Hollywoodja, mellette kisebb részben a jelen Nyugat-Európája. Szerencsére léteznek alapítványok, amelyek gondolnak a klasszikusokra, és igyekeznek megőrizni azokat az utókornak. Felsorolni se tudom, hány esetben olvastam olyan filmekről, amelyek egyszerűen elvesztek és csodával határos módon előkerültek, ha csak részben is, vagy éppen sose kerültek elő és már csak legendaként élnek. A régi filmek mellett azonban léteznek a fenti központokon kívül is jó filmek, akik egyszerűen nem jutnak el a nyilvánosságig. A megtekintett filmjeim jellemzően az ő közreműködésükkel jutottak el hozzám, úgyhogy ezúton is köszönöm a lehetőséget az alábbi szervezeteknek:
- The Criterion Collection
- The Film Foundation
- World Cinema Foundation
Trivia:
- W
