Showing posts with label 1950s. Show all posts
Showing posts with label 1950s. Show all posts

Tuesday, July 14, 2020

Cairo Station (1958)


 

At a glance:


Plot: -

Plot: -

Theme: -

Content: -

Form: -

Impression:-

Cselekmény: A kaióri vasútállomáson egy nap az újságárus meglát egy földön gubbasztó férfit, ami nem ritka látvány, de amikor látja, hogy sánta is, megsajnálja és felveszi mozgó újságárusnak. Ő Qinawi (maga a rendező, Youssef Chahine), aki fejben sem túl erős. Megszállottan szerelmes Hannumaba, az illegális üdítőárusba, aki barátnőivel úgy próbál frissítőket eladni, hogy közben folyton a nyomában van a rendőrség és az engedéllyel rendelkező üdítőárus. Hannuma azonban a szakszervezetet létrehozni vágyó hordárba, Abu Siribe szerelmes, ezért amikor Qinawi megkéri a kezét, visszautasítja. Eközben az újsághíreket egy nőket megcsonkító sorozatgyilkos uralja...

Téma: Alapvetően a helyszínnek köszönhetően egy keresztmetszetet láthatnánk Kairó és Egyiptom társadalmáról, de annyira a sztorin van a hangsúly, hogy sokkal inkább Qinawiról szól a történet, ahogy begőzől a bántásoktól. Persze az ő személye is látlelet, a korabeli viszonyok terméke, de megint csak azt tudom elismételni, mint az előbb: annyira a sztorin van a hangsúly, hogy őt nem egy általános figuraként látjuk.

Tartalom: Pedig ígéretesen kezdődik, ahogy a újságárus felvezeti a helyszínt, ahol mindenféle alak megfordul. A vasút a 19. század nagy jelképe, a westernek, Ozu és Ray kedvence, hiszen benne van a világ és az élet progresszitása. Ráadásul a vasútállomáson valóban megfordul mindenki a vidékről felköltözött nincstelentől (Qinawi) a nagyravágyó városin (Hannuma) át a munkásmozgalmárig (Abu Siri), és akkor még nem említettem a sok kis epizodikus karaktert: a maradi erkölcscsőszt, a maffiát, a trendi nyugatmajmoló fiatalokat, a női jogokért küzdőket... stb. Egy teljesen különálló szálon fut a névtelen fiatal lány és a fiú szerelme: a lány kétségbeesetten várja, hogy utoljára még láthassa szerelmét, amit valamiért titokban kell tartaniuk. Bevallom, nem teljesen vágom, hogy ők mit jelképeznek, de azt hiszem valamiféle reményt a jövőre nézve. A kis epizódok azonban túlságosan jelentéktelenek lettek, a hangsúly Qinawin van, aki vidékről költözött fel, de a városban nyomorog. Odavan Hannumáért, a harsány lányért, aki tisztában van szexualitásával és szívesen él is vele. Ezt a szerelmet szerintem a legtöbb írás tévesen szexuális frusztrációként írja le, de lehet hogy csak én nem olvasok jól az 1950-es évek utalásaiban. Mindnesetre a lényegen nem változtat, Qinawi személyisége el van torzulva, miközben a vasútállomáson egyszerre tombol a szexualitás és annak hagyományos takargatása is; egyszerre törődnek vele de ugratják is. Qinawi karaktere mindenesetre erős, jól átjön együgyűsége és hangulatingadozásai.

Forma: Stílusra vegyes, megvan benne a neorealista valóságábrázolás, mindezt kissé noiros-thrilleresen teszi, de már-már feltűnni látszanak benne az újhullámos elemek, egyes részei kifejezetten antonionisak. Tehát bár jellemzően a szegényebbek mindennapi tevékenységeit mutatják, az állomásnak köszönhetően megjelennek benne Antonioni partyarcai is, miközben a sztori egy krimi szál, ami hitchocki módra van felépítve (többen hasonlították a Pszichóhoz), hiszen pl. hosszasan figyelhetjük, ahogy egy elrejtett hullát kishíján felfedeznek, de aztán nem fedezik fel. A noiros rész leginkább a film végére, este jön elő, amikor már lehet játszani a lámpákkal, és szerencsére eddigre Qinawi már elég frusztrált, hogy zavarják ezek a fények, amit természetesen gyors vágásokkal bolondít meg a rendező. Valószínűleg a legjobb megoldás az, amikor a sínek hullámzásával érzékeltetik a szexet, de a kort és helyszínt figyelembe véve Hollywoodhoz képest még ez a film is meglehetősen bátor (ld. Hannuma mell- és combmutogatásait), ha nem is annyira, mint a La casa del angel.

Élmény: Az eleje nem volt rossz és mivel eléggé fel volt hájpolva, többet vártam tőle, így végül csalódás lett. Ha kisebb a hangsúly a fő szálon és több társadalmi csoport jelenik meg jobbankiemelve, akkor fontosabb kordokumentum lenne. A sztori viszont önmagában annyira nem érdekes, bár sokatmondó, hogy ebben a korban több hasonló film is kijött egymástól függetlenül. Nem tudom melyik írás említette, de azt hiszem tényleg a Taxisofőr áll hozzá a legközelebb.

Érdekességek:

- A film bukás volt, mert az egyiptomi nézők sem a mozitól, sem Chahinetől nem ilyen jellegű filmekhez voltak szokva, és ugye ismerjük ezt a típust, sokan az ország elleni támadásként értékelték, ezért végül betiltották húsz évre.
- Bár nem teljesen kényszerből történt így, a rendezőnek magának kellett eljátszania Qinowi szerepét, mert más színészek nem akarták elrontani egy ilyen karkaterrel az imidzsüket.

Trivia:

  • W

Sunday, July 5, 2020

Tokyo Story (1953)

(I blogged about this film originally in 2015)


At a glance:

  • Director: Yasujiro Ozu
  • Starring: Chishu Ryu, Chieko Higashiyama, Setsuko Hara
  • Genre: drama
  • Release: 1953, Japan
  • Length: 2.5 hours
  • IMDB: 8.2
  • Review: -

Plot: -

Theme: -

Content:-

Form: -

Impression:-

Trivia:

  • W

/p>

Tuesday, June 30, 2020

Vertigo (1958)

(I blogged about this film originally in 2015)


 At a glance:
  • Director: Alfred Hitchcock
  • Starring: James Stewart, Kim Novak
  • Genre: film noir, psychological, thriller
  • Release: 1958, USA
  • Length: 2 hours
  • IMDB: 8.3
  • Review: -

Plot: Our protagonist, Scottie (James Stewart) is is a detective with a career ahead (played by a man in his 50s for some reason) who has a traumatic experience when his colleague dies of falling off a rooftop during a chase. Scottie develops a fear of heights and retires until an acquaintance asks him to follow and take care of his wife Madeleine (Kim Novak), who recently has started to act mentally unstable. She believes she has been possessed by her dead great-grandmother's ghost, who committed suicide. While looking after her, Scottie falls for Madeleine...

Theme: In spite of being a thriller, the story is about a tragic love or rather the tragic love of two broken people.

Content: Unlike today, the big twist of the story takes place in the middle of the story instead of waiting till the end. Hitchcock did this to help us understand Madeleine's perspective. The studio first removed this twist but then edited it back.

Form: To achieve the visual expression of the fear of height, the most noticeable is the so-called dolly zoom technique, where the camera is moved backwards while they are also zooming in. They say the film is also innovative in several editing methods. The nightmare-sequence mixed with animation is quite eye-catching even with today's standards. Music is much more than just background music, it is part of the images.

Impression: If the twist had not taken place in the middle of the story, my surprise would have definitely been bigger, but then I might have missed Madeleine's perspective.  Well, not as if I did get it now... Maybe it would have been more effective if it had been shot from Madeleine's perspective.

Trivia:

  • James Stewart had a traditional military family heritage, so he was one of the first stars to enlist when the USA entered World War II. He did actually take part in real missions as a pilot and was quite successful in his military career as well.