Tuesday, July 14, 2020

Cairo Station (1958)


 

At a glance:


Plot: -

Plot: -

Theme: -

Content: -

Form: -

Impression:-

Cselekmény: A kaióri vasútállomáson egy nap az újságárus meglát egy földön gubbasztó férfit, ami nem ritka látvány, de amikor látja, hogy sánta is, megsajnálja és felveszi mozgó újságárusnak. Ő Qinawi (maga a rendező, Youssef Chahine), aki fejben sem túl erős. Megszállottan szerelmes Hannumaba, az illegális üdítőárusba, aki barátnőivel úgy próbál frissítőket eladni, hogy közben folyton a nyomában van a rendőrség és az engedéllyel rendelkező üdítőárus. Hannuma azonban a szakszervezetet létrehozni vágyó hordárba, Abu Siribe szerelmes, ezért amikor Qinawi megkéri a kezét, visszautasítja. Eközben az újsághíreket egy nőket megcsonkító sorozatgyilkos uralja...

Téma: Alapvetően a helyszínnek köszönhetően egy keresztmetszetet láthatnánk Kairó és Egyiptom társadalmáról, de annyira a sztorin van a hangsúly, hogy sokkal inkább Qinawiról szól a történet, ahogy begőzől a bántásoktól. Persze az ő személye is látlelet, a korabeli viszonyok terméke, de megint csak azt tudom elismételni, mint az előbb: annyira a sztorin van a hangsúly, hogy őt nem egy általános figuraként látjuk.

Tartalom: Pedig ígéretesen kezdődik, ahogy a újságárus felvezeti a helyszínt, ahol mindenféle alak megfordul. A vasút a 19. század nagy jelképe, a westernek, Ozu és Ray kedvence, hiszen benne van a világ és az élet progresszitása. Ráadásul a vasútállomáson valóban megfordul mindenki a vidékről felköltözött nincstelentől (Qinawi) a nagyravágyó városin (Hannuma) át a munkásmozgalmárig (Abu Siri), és akkor még nem említettem a sok kis epizodikus karaktert: a maradi erkölcscsőszt, a maffiát, a trendi nyugatmajmoló fiatalokat, a női jogokért küzdőket... stb. Egy teljesen különálló szálon fut a névtelen fiatal lány és a fiú szerelme: a lány kétségbeesetten várja, hogy utoljára még láthassa szerelmét, amit valamiért titokban kell tartaniuk. Bevallom, nem teljesen vágom, hogy ők mit jelképeznek, de azt hiszem valamiféle reményt a jövőre nézve. A kis epizódok azonban túlságosan jelentéktelenek lettek, a hangsúly Qinawin van, aki vidékről költözött fel, de a városban nyomorog. Odavan Hannumáért, a harsány lányért, aki tisztában van szexualitásával és szívesen él is vele. Ezt a szerelmet szerintem a legtöbb írás tévesen szexuális frusztrációként írja le, de lehet hogy csak én nem olvasok jól az 1950-es évek utalásaiban. Mindnesetre a lényegen nem változtat, Qinawi személyisége el van torzulva, miközben a vasútállomáson egyszerre tombol a szexualitás és annak hagyományos takargatása is; egyszerre törődnek vele de ugratják is. Qinawi karaktere mindenesetre erős, jól átjön együgyűsége és hangulatingadozásai.

Forma: Stílusra vegyes, megvan benne a neorealista valóságábrázolás, mindezt kissé noiros-thrilleresen teszi, de már-már feltűnni látszanak benne az újhullámos elemek, egyes részei kifejezetten antonionisak. Tehát bár jellemzően a szegényebbek mindennapi tevékenységeit mutatják, az állomásnak köszönhetően megjelennek benne Antonioni partyarcai is, miközben a sztori egy krimi szál, ami hitchocki módra van felépítve (többen hasonlították a Pszichóhoz), hiszen pl. hosszasan figyelhetjük, ahogy egy elrejtett hullát kishíján felfedeznek, de aztán nem fedezik fel. A noiros rész leginkább a film végére, este jön elő, amikor már lehet játszani a lámpákkal, és szerencsére eddigre Qinawi már elég frusztrált, hogy zavarják ezek a fények, amit természetesen gyors vágásokkal bolondít meg a rendező. Valószínűleg a legjobb megoldás az, amikor a sínek hullámzásával érzékeltetik a szexet, de a kort és helyszínt figyelembe véve Hollywoodhoz képest még ez a film is meglehetősen bátor (ld. Hannuma mell- és combmutogatásait), ha nem is annyira, mint a La casa del angel.

Élmény: Az eleje nem volt rossz és mivel eléggé fel volt hájpolva, többet vártam tőle, így végül csalódás lett. Ha kisebb a hangsúly a fő szálon és több társadalmi csoport jelenik meg jobbankiemelve, akkor fontosabb kordokumentum lenne. A sztori viszont önmagában annyira nem érdekes, bár sokatmondó, hogy ebben a korban több hasonló film is kijött egymástól függetlenül. Nem tudom melyik írás említette, de azt hiszem tényleg a Taxisofőr áll hozzá a legközelebb.

Érdekességek:

- A film bukás volt, mert az egyiptomi nézők sem a mozitól, sem Chahinetől nem ilyen jellegű filmekhez voltak szokva, és ugye ismerjük ezt a típust, sokan az ország elleni támadásként értékelték, ezért végül betiltották húsz évre.
- Bár nem teljesen kényszerből történt így, a rendezőnek magának kellett eljátszania Qinowi szerepét, mert más színészek nem akarták elrontani egy ilyen karkaterrel az imidzsüket.

Trivia:

  • W

Monday, July 13, 2020

Touki Bouki (1973)

(I blogged about this film originally in 2016)


 

At a glance:

  • Director: Djibril Diop Mambety
  • Starring: Magaye Niang, Mareme Niang
  • Genre: drama
  • Release: 1973, Senegal
  • Length: 1.5 hours
  • IMDB: 7.1
  • Review: -

Plot: -

Plot: -

Theme: -

Content: -

Form: -

Impression:-

Mory egy helyi menő csávónak számít ökörfejes motorjával. Barátnőjével, Antával a dakari nyomornegyedben élnek, előttük is földi Paradicsomként lebeg Párizs, a szenegáli fiatalok kedvenc kitörési pontja a szegénységből. Elhatározzák, hogy pénzt lopnak az útiköltségre a de Gaulle emlékére szervezett birkózógála bevételéből, de a láda üres, ezért Mory egy gazdag ismerőséhez mennek segítségért. Míg a férfi zuhanyozik, Mory kap az alkalmon és kifosztja a lakást. Megveszik a jegyet és felszállnának a hajóra, de Mory képtelen elhagyni szülőföldjét, így Anta egyedül indul el.

A történet megmutatja a szenegáli alsóbb osztályok életének egy szeletét, reflektál a gyarmati múltra, a várható modernebb jövőre, de közben igyekszik megőrizni valamennyit saját gyökereiből is. A film erénye, hogy nem állít be pozitívan semmit, objektívan, humorral láttatja a szenegáli világot.
Megvalósítás

Kis kitérő: az afrikai film atyjának tartott Sembene az 1960-as években mutatott utat az őt követő filmeseknek azzal, hogy filmjeiben egyaránt szerepet kapott az egyén és a közösség, miközben a gyarmati sorból kiemelkedő kontinens múljta ütközik a modern jelennel. Mambety, e film rendezője azonban eltér ettől a vonaltól, őt európaibbként bélyegzik meg, és a stílusa valóban meglehetősen kísérletinek tűnik, emlékeztet többek közt Godard-ra és Paradzsanovra is.

A film erősen szimbolikus, legjellemzőbb benne az ökör, amely a múltban egy csorda, gyerekkel a hátukon, a jelenben Mory motorját díszitik, a modern világban pedig egyszerű vágóállat. Befogásuk és levágásuk többször felvillan, párhuzamot vonva Mory életével. Legerősebb számomra azonban Anta szexjelenete volt, ahol a sziklához falhoz csapódó hullámok jelezték a lüktetést, a végső, orgazmuszerű legnagyobb hullámot pedig már a nyugvó tenger képe követte. Ezenkívül persze kapunk számos hagyományos és modern jelképet is és ki tudja mennyiről maradunk le nem ismervén a régió kultúráját. Technikai megvalósításában idézi leginkább európai elődeit, néha nagyon nehezen követhető hogy épp mi folyik, mert keveredik a képzelet a valósággal, és váratlanul, elsőre látszólag oda nem illő jelenetek kerülnek a történetbe. Előfordulnak egymás után többször megismételt szegmensek, ami pl. a véres késsel átkozódó anya esetén egészen olyan benyomást kelt, mintha egy sámánt látnánk rítus közben.
Élmény

Megvalósításában tehát zavarbaejtően (poszt)modern, ha nem is feltétlenül látványos. Ezekkel a filmekkel általában az a bajom, hogy eltávolodnak a realitásoktól, és érzelmileg nem igazán bonyolódunk bele a történetbe. Márpedig egy filmtől továbbra is azt várom, hogy kényeztesse minden érzékemet és legyen maradandó, meghatározó élmény.

Érdekességek

- Még egy kis kitérőt tennék: Nyilván nem meglepő, hogy a filmvilág súlypontja elsősorban a jelen Hollywoodja, mellette kisebb részben a jelen Nyugat-Európája. Szerencsére léteznek alapítványok, amelyek gondolnak a klasszikusokra, és igyekeznek megőrizni azokat az utókornak. Felsorolni se tudom, hány esetben olvastam olyan filmekről, amelyek egyszerűen elvesztek és csodával határos módon előkerültek, ha csak részben is, vagy éppen sose kerültek elő és már csak legendaként élnek. A régi filmek mellett azonban léteznek a fenti központokon kívül is jó filmek, akik egyszerűen nem jutnak el a nyilvánosságig. A megtekintett filmjeim jellemzően az ő közreműködésükkel jutottak el hozzám, úgyhogy ezúton is köszönöm a lehetőséget az alábbi szervezeteknek:

- The Criterion Collection
- The Film Foundation
- World Cinema Foundation

Trivia:

  • W

Sunday, July 12, 2020

Beau Travail (1999)

(I blogged about this film originally in 2015)



 

At a glance:

  • Director: Claire Denis
  • Starring: Denis Lavant, Michel Subor, Gregoire Colin, Richard Courcet
  • Genre: -
  • Release: 1999, France
  • Length: 1.5 hours
  • IMDB: 7.4
  • Review: -

Plot: -

Theme: -

Content: -

Form: -

Impression:-

Galoup Franciaországban van, azon kesereg, hogy már túl sokáig volt távol az országtól idegenlégiós éveiben. Dzsibutiban szolgált, ahol őrmesterként a légiósokat gyakorlatoztatta. Nagyra tartotta Forestier-t, a felettesét (Michel Subor), de Forestier sosem mondta ki, hogy nagyra tartja Galoupot, noha kapcsolatukon érződött a kölcsönös tisztelet. Ezzel az apró keserűséggel élte napjait Galoup, amikor új újonc érkezett Sentain személyében. Csendes volt, kissé kilógott a többiek közül. Egy baleset alkalmával kimentette sebesült bajtársát, ezért Forestier ktüntetette. Galoupnak eddig se tetszett a fiú, de ekkor végképp féltékennyé vált, és aljas tervet szőtt, hogy megszabaduljon tőle: kiprovokálta, hogy Sentain engedetlen legyen vele, hogy így aztán büntetésből kirakhassa a sivatag közepén, hadd gyalogoljon vissza a táborig. Csakhogy szándékosan elrontotta az iránytűjét, hogy ez ne sikerüljön.

A Melville Billy Budd c. történetén alapuló film lényegét nem sikerült megragadnom, de lehet hogy csak azért, mert több hangsúlyosabb mondanivalója van. Egyfelől adott az emberi dráma, amely Galoup féltékenységéből adódik. Másfelől, illetve ehhez is kapcsolódóan érdekesen ragadja meg a katonaéletet, hiszen gyakran kifejezetten női karaktereknek tűntek (tánc, hamvas külső, vasalás és egyéb házimunka). Egyesek szerint háborúellenességet láthatunk (a tevékenységük értelmetlennek tűnik, a halálos áldozat is balesetből adódik), valamint a helyiek is meglehetős távolsággal kezelik őket, és teljesen független egymástól életük, noha együtt élnek. Ugyanerre apellál az idegenlégió is, ami Franciaországtól különáll egységet alkot. Még egy fontos dolgot nem említettem, amit egészen véletlenül vettem észre: a Bruno Forestiert alakító Subort eddig egy filmben láthattuk korábban: A kis katonában majd 40 évvel korábban, ahol mit ad isten, épp Bruno Forestiert alakította, aki dezertált a seregből, majd titkosügynöki feladatot vállalt, végül pedig elmenkült. Hogy ez csak apró gesztus, nem tudni, de ha Forestier Godard-nál az ő politikai nézeteit hirdető szócső volt, akkor feltételezhetjük ugyanezt Denis-nél is.
Megvalósítás

Megvalósítására a szikárnak tűnő katonás tartalommal szemben sokkal inkább a líraiság jellemző, a Mennyei napokat idézte telített színeivel és azzal, hogy az embereket nem is annyira emberi minőségükben mutatta, hanem környezetük, vagy esetünkben inkább egy közösség részeként. Párbeszéd szintén nem volt sok. Az edzőgyakorlatok táncmozdulatokként hatnak, pedig nem volt koreográfia, csupán követték egy valódi idegenlégiós útmutatását. Ezt a balettszerűséget erősíti, hogy a filmzene részben Britten Billy Budd c. operájából származik. Emiatt és a gyakran egymásnak feszülő félmeztelen férfitestek miatt többen rejtett homoszexualitást emlegetnek, de szerintem itt is inkább a szépségen volt a hangsúly.

Az afrikai sivatagi környezet és a majdnem nulla díszlet minimalista hatást nyújt, emiatt pedig elgondolkodtam, hogy nem kéne-e felfedeznem valami szimbólumot, de nem jártam sikerrel. Ezt a vonalat erősíti a zene is: előbb említettem Britten operáját, a zene másik forrása azonban a korabeli (1990-es évek) tánczene volt, ami szöges ellentétben állt a komorabb operával. A film zárójelenete pedig Galoup tánca, amit megint nem bírtam értelmezni (valaki szerint a túlvilágra van épp útón, valaki szerint éppen hogy újult erővel veti magát az életbe), mindenesetre legalább beemelte a mozgáskultúrát is a film világába, mint pl. a Piros cipellők vagy az Ének az esőben.
Élmény

A film tartalma tehát számomra nem volt egyértelmű, történetét pedig távolságtartással mutatták be, nem igazán lehetett átélni. Ezzel párosultak a szép, lírai képek, melyek líraiságát táncszerű tréning mellett a klasszikusabb opera és a modern tánczene meghökkentő ellentéte adta. Egy megtekintést megér :)

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Michel Subor (A kis katona).

https://hu.wikipedia.org/wiki/Billy_Budd

Trivia:

  • W

Saturday, July 11, 2020

In the Mood for Love (2000)

(I blogged about this film originally in 2015)


 

At a glance:

  • Director: Wong Kar-wai
  • Starring: Maggie Cheung, Tony Leung
  • Genre: drama, romantic
  • Release: 2000, Hong Kong
  • Length: 1.5 hours
  • IMDB: 8.1
  • Review: -

Plot: -


1960-as évek, Hongkong. Su (nő) és Chow (férfi) egy napon költöznek egymás szomszédságába. Mindketten házasok, de ritkán vannak otthon párjaik. Néha beszélgetnek, szimpatikusak egymásnak. Amikor Chow vacsorázni hívja Sut, egymás beszámolójából igazolódik gyanújuk: Su férje és Chow felesége szeretők. Emiatt több időt kezdenek egymással tölteni, de nem akarnak az ő szintükre süllyedni, ezért elhatározzák, hogy nem követnek el hűtlenséget, noha egymásba is szeretnek lassan.

Theme: -


A filmet az elfojtott vágyak történeteként emlegetik, hiszen Su és Chow egyre jobban vágynak egymásra, de ellenállnak vágyaiknak, hogykülönbek lehessenek csalfa hitveseiknél. Gúnyos elem a filmben, hogy ennek ellnére a szomszédok pletykái épp őket találják meg, noha még enni is csak olyan titokban mernek egymás társaságában, mintha szeretkeznének. Amit senki se említ meg, az az esetleges politikai szimbolikája a filmnek: nagyon ki van hangsúlyozva, hogy melyik években járunk, sőt, még de Gaulle egy kambodzsai látogatásának részletét is bevágják a filmbe. Talán csak a kor hangulatát kívánta tükrözni, ahogy a korabeli slágerek szerepeltetése is, de nagyon adná magát, hogy a szerelmi viszonyok résztvevői a kor politikai kontextusában országonként legyenek értelmezve. Erre sajnos nem találtam utalásokat sehol, pedig megmagyarázhatná a pár nem túl realisztikus töketlenkedését is.

Content: -


A tartalmi elemek talán lényegesebbek: a jelenetek szűk, kopott helyeken játszódnak, mintegy bemutatva a szűk társadalmi kereteket, amelyek ne engedik az efféle kapcsolatokat. Egyik érdekes elem, hogy nem látjuk egyszer sem a hűtleneket, ezzel is erősítve a hűségesek nézőpontják, amikor megcsalásról van szó.

Form: -


Az élénk, buja színeit szokták kiemelni, de őszintén szólva én nem éreztem őket markánsan erőteljesnek. Néha a kamera kukkolóállást vesz fel, ilyenkor meg is rettennek Suék, pedig épp nekik nincs rá okuk. Ozu filmjeihez hasonlóan a történet lassú folyású, nem történik igazából semmi, a felszín alatt zajlik a dráma. Legkifejezőbb jelenet talán az, amikor Su sokáig mozdulatlanul ül, majd egy könnycsepp megjelenik a szemében és legördül. Mindez csendben történik, elviselhetetlenül sokáig.

Impression:-


Egyelőre kevés kortárs távol-keleti filmet láttam az általánosításhoz (a Családi kötelékek az egyetlen), de úgy tűnik, hogy az ötvenes-hatvanas évek európai filmjei nyomán (pl. Itáliai utazás) a visszafogottság, a karakterek belső drámái jellemzik őket. Nyugati sápadtarcúként egyelőre továbbra se tudom átérezni igazán tragédiájukat, és ha volt is erős vizuális művészet benne, az elkerülte figyelmemet.

Trivia:

  • W
- Kar-wai, a rendező állítólag forgatókönyv nélkül dolgozik, de legalábis nagyon spontán; emiatt mindig az utolsó utáni pillanatban készül el filmjeivel, átlépi a büdzsét és gyakran egy-egy fontos stábtag nélkül kell befejezni a forgatást.