Showing posts with label classic. Show all posts
Showing posts with label classic. Show all posts

Tuesday, July 14, 2020

Cairo Station (1958)


 

At a glance:


Plot: -

Plot: -

Theme: -

Content: -

Form: -

Impression:-

Cselekmény: A kaióri vasútállomáson egy nap az újságárus meglát egy földön gubbasztó férfit, ami nem ritka látvány, de amikor látja, hogy sánta is, megsajnálja és felveszi mozgó újságárusnak. Ő Qinawi (maga a rendező, Youssef Chahine), aki fejben sem túl erős. Megszállottan szerelmes Hannumaba, az illegális üdítőárusba, aki barátnőivel úgy próbál frissítőket eladni, hogy közben folyton a nyomában van a rendőrség és az engedéllyel rendelkező üdítőárus. Hannuma azonban a szakszervezetet létrehozni vágyó hordárba, Abu Siribe szerelmes, ezért amikor Qinawi megkéri a kezét, visszautasítja. Eközben az újsághíreket egy nőket megcsonkító sorozatgyilkos uralja...

Téma: Alapvetően a helyszínnek köszönhetően egy keresztmetszetet láthatnánk Kairó és Egyiptom társadalmáról, de annyira a sztorin van a hangsúly, hogy sokkal inkább Qinawiról szól a történet, ahogy begőzől a bántásoktól. Persze az ő személye is látlelet, a korabeli viszonyok terméke, de megint csak azt tudom elismételni, mint az előbb: annyira a sztorin van a hangsúly, hogy őt nem egy általános figuraként látjuk.

Tartalom: Pedig ígéretesen kezdődik, ahogy a újságárus felvezeti a helyszínt, ahol mindenféle alak megfordul. A vasút a 19. század nagy jelképe, a westernek, Ozu és Ray kedvence, hiszen benne van a világ és az élet progresszitása. Ráadásul a vasútállomáson valóban megfordul mindenki a vidékről felköltözött nincstelentől (Qinawi) a nagyravágyó városin (Hannuma) át a munkásmozgalmárig (Abu Siri), és akkor még nem említettem a sok kis epizodikus karaktert: a maradi erkölcscsőszt, a maffiát, a trendi nyugatmajmoló fiatalokat, a női jogokért küzdőket... stb. Egy teljesen különálló szálon fut a névtelen fiatal lány és a fiú szerelme: a lány kétségbeesetten várja, hogy utoljára még láthassa szerelmét, amit valamiért titokban kell tartaniuk. Bevallom, nem teljesen vágom, hogy ők mit jelképeznek, de azt hiszem valamiféle reményt a jövőre nézve. A kis epizódok azonban túlságosan jelentéktelenek lettek, a hangsúly Qinawin van, aki vidékről költözött fel, de a városban nyomorog. Odavan Hannumáért, a harsány lányért, aki tisztában van szexualitásával és szívesen él is vele. Ezt a szerelmet szerintem a legtöbb írás tévesen szexuális frusztrációként írja le, de lehet hogy csak én nem olvasok jól az 1950-es évek utalásaiban. Mindnesetre a lényegen nem változtat, Qinawi személyisége el van torzulva, miközben a vasútállomáson egyszerre tombol a szexualitás és annak hagyományos takargatása is; egyszerre törődnek vele de ugratják is. Qinawi karaktere mindenesetre erős, jól átjön együgyűsége és hangulatingadozásai.

Forma: Stílusra vegyes, megvan benne a neorealista valóságábrázolás, mindezt kissé noiros-thrilleresen teszi, de már-már feltűnni látszanak benne az újhullámos elemek, egyes részei kifejezetten antonionisak. Tehát bár jellemzően a szegényebbek mindennapi tevékenységeit mutatják, az állomásnak köszönhetően megjelennek benne Antonioni partyarcai is, miközben a sztori egy krimi szál, ami hitchocki módra van felépítve (többen hasonlították a Pszichóhoz), hiszen pl. hosszasan figyelhetjük, ahogy egy elrejtett hullát kishíján felfedeznek, de aztán nem fedezik fel. A noiros rész leginkább a film végére, este jön elő, amikor már lehet játszani a lámpákkal, és szerencsére eddigre Qinawi már elég frusztrált, hogy zavarják ezek a fények, amit természetesen gyors vágásokkal bolondít meg a rendező. Valószínűleg a legjobb megoldás az, amikor a sínek hullámzásával érzékeltetik a szexet, de a kort és helyszínt figyelembe véve Hollywoodhoz képest még ez a film is meglehetősen bátor (ld. Hannuma mell- és combmutogatásait), ha nem is annyira, mint a La casa del angel.

Élmény: Az eleje nem volt rossz és mivel eléggé fel volt hájpolva, többet vártam tőle, így végül csalódás lett. Ha kisebb a hangsúly a fő szálon és több társadalmi csoport jelenik meg jobbankiemelve, akkor fontosabb kordokumentum lenne. A sztori viszont önmagában annyira nem érdekes, bár sokatmondó, hogy ebben a korban több hasonló film is kijött egymástól függetlenül. Nem tudom melyik írás említette, de azt hiszem tényleg a Taxisofőr áll hozzá a legközelebb.

Érdekességek:

- A film bukás volt, mert az egyiptomi nézők sem a mozitól, sem Chahinetől nem ilyen jellegű filmekhez voltak szokva, és ugye ismerjük ezt a típust, sokan az ország elleni támadásként értékelték, ezért végül betiltották húsz évre.
- Bár nem teljesen kényszerből történt így, a rendezőnek magának kellett eljátszania Qinowi szerepét, mert más színészek nem akarták elrontani egy ilyen karkaterrel az imidzsüket.

Trivia:

  • W

Monday, July 13, 2020

Touki Bouki (1973)

(I blogged about this film originally in 2016)


 

At a glance:

  • Director: Djibril Diop Mambety
  • Starring: Magaye Niang, Mareme Niang
  • Genre: drama
  • Release: 1973, Senegal
  • Length: 1.5 hours
  • IMDB: 7.1
  • Review: -

Plot: -

Plot: -

Theme: -

Content: -

Form: -

Impression:-

Mory egy helyi menő csávónak számít ökörfejes motorjával. Barátnőjével, Antával a dakari nyomornegyedben élnek, előttük is földi Paradicsomként lebeg Párizs, a szenegáli fiatalok kedvenc kitörési pontja a szegénységből. Elhatározzák, hogy pénzt lopnak az útiköltségre a de Gaulle emlékére szervezett birkózógála bevételéből, de a láda üres, ezért Mory egy gazdag ismerőséhez mennek segítségért. Míg a férfi zuhanyozik, Mory kap az alkalmon és kifosztja a lakást. Megveszik a jegyet és felszállnának a hajóra, de Mory képtelen elhagyni szülőföldjét, így Anta egyedül indul el.

A történet megmutatja a szenegáli alsóbb osztályok életének egy szeletét, reflektál a gyarmati múltra, a várható modernebb jövőre, de közben igyekszik megőrizni valamennyit saját gyökereiből is. A film erénye, hogy nem állít be pozitívan semmit, objektívan, humorral láttatja a szenegáli világot.
Megvalósítás

Kis kitérő: az afrikai film atyjának tartott Sembene az 1960-as években mutatott utat az őt követő filmeseknek azzal, hogy filmjeiben egyaránt szerepet kapott az egyén és a közösség, miközben a gyarmati sorból kiemelkedő kontinens múljta ütközik a modern jelennel. Mambety, e film rendezője azonban eltér ettől a vonaltól, őt európaibbként bélyegzik meg, és a stílusa valóban meglehetősen kísérletinek tűnik, emlékeztet többek közt Godard-ra és Paradzsanovra is.

A film erősen szimbolikus, legjellemzőbb benne az ökör, amely a múltban egy csorda, gyerekkel a hátukon, a jelenben Mory motorját díszitik, a modern világban pedig egyszerű vágóállat. Befogásuk és levágásuk többször felvillan, párhuzamot vonva Mory életével. Legerősebb számomra azonban Anta szexjelenete volt, ahol a sziklához falhoz csapódó hullámok jelezték a lüktetést, a végső, orgazmuszerű legnagyobb hullámot pedig már a nyugvó tenger képe követte. Ezenkívül persze kapunk számos hagyományos és modern jelképet is és ki tudja mennyiről maradunk le nem ismervén a régió kultúráját. Technikai megvalósításában idézi leginkább európai elődeit, néha nagyon nehezen követhető hogy épp mi folyik, mert keveredik a képzelet a valósággal, és váratlanul, elsőre látszólag oda nem illő jelenetek kerülnek a történetbe. Előfordulnak egymás után többször megismételt szegmensek, ami pl. a véres késsel átkozódó anya esetén egészen olyan benyomást kelt, mintha egy sámánt látnánk rítus közben.
Élmény

Megvalósításában tehát zavarbaejtően (poszt)modern, ha nem is feltétlenül látványos. Ezekkel a filmekkel általában az a bajom, hogy eltávolodnak a realitásoktól, és érzelmileg nem igazán bonyolódunk bele a történetbe. Márpedig egy filmtől továbbra is azt várom, hogy kényeztesse minden érzékemet és legyen maradandó, meghatározó élmény.

Érdekességek

- Még egy kis kitérőt tennék: Nyilván nem meglepő, hogy a filmvilág súlypontja elsősorban a jelen Hollywoodja, mellette kisebb részben a jelen Nyugat-Európája. Szerencsére léteznek alapítványok, amelyek gondolnak a klasszikusokra, és igyekeznek megőrizni azokat az utókornak. Felsorolni se tudom, hány esetben olvastam olyan filmekről, amelyek egyszerűen elvesztek és csodával határos módon előkerültek, ha csak részben is, vagy éppen sose kerültek elő és már csak legendaként élnek. A régi filmek mellett azonban léteznek a fenti központokon kívül is jó filmek, akik egyszerűen nem jutnak el a nyilvánosságig. A megtekintett filmjeim jellemzően az ő közreműködésükkel jutottak el hozzám, úgyhogy ezúton is köszönöm a lehetőséget az alábbi szervezeteknek:

- The Criterion Collection
- The Film Foundation
- World Cinema Foundation

Trivia:

  • W

Monday, July 6, 2020

8½ (1963)

(I blogged about this film originally in 2015)


At a glance:

  • Director: Federico Fellini
  • Starring: Marcello Mastroianni, Claudia Cardinale, Anouk Aimee, Sandra Milo
  • Genre: comedy, drama, surreal
  • Release: 1963, Italy
  • Length: 2.5 hours
  • IMDB: 8.0
  • Review: -

Plot: -

Theme: -

Content:-

Form: -

Impression:-

Trivia:

  • W

Sunday, July 5, 2020

Tokyo Story (1953)

(I blogged about this film originally in 2015)


At a glance:

  • Director: Yasujiro Ozu
  • Starring: Chishu Ryu, Chieko Higashiyama, Setsuko Hara
  • Genre: drama
  • Release: 1953, Japan
  • Length: 2.5 hours
  • IMDB: 8.2
  • Review: -

Plot: -

Theme: -

Content:-

Form: -

Impression:-

Trivia:

  • W

/p>

Saturday, July 4, 2020

The Rules of the Game (1939)

(I blogged about this film originally in 2015)


At a glance:

  • Director: Jean Renoir
  • Starring: Nora Gregor, Paulette Dubost, Marcel Dalio
  • Genre: comedy, drama, satirical
  • Release: 1939, France
  • Length: 2 hours
  • IMDB: 8.0
  • Review: -

Plot: -

Theme: -

Content: -

Form: -

Impression:-

Trivia:

  • W

Thursday, July 2, 2020

2001: A Space Odyssey (1968)

(I blogged about this film originally in 2015)


 

At a glance:

  • Director: Stanley Kubrick
  • Starring: Keir Duella, Gary Lockwood
  • Genre: epic, science fiction
  • Release: 1968, UK
  • Length: 2.5 hours
  • IMDB: 8.3
  • Review: -

Plot: -


Az emberiség hajnalán egy éjsötét monolit tűnik fel egy emberszabású csoportnak. Nem sokkal később a csapat csontokat talál és ráébred, hogy ezekkel az eszközökkel erősebek lehetnek puszta kézzel harcoló riválisaiknál. Négymillió évvel később az emberiség rábukkan egy hasonló monolitra, ami a Jupiter irányába küld jeleket. Kis csapat indul útnak, hogy felkutassa a célt. Ekkorra az eszközhasználat már annyira fejlett, hogy egy mesterséges inteligenciájú számítógép (H. A. L. 9000), amely képes emberi érzelmeket is imitálni, teljesértékű tagja a legénységnek. HAL szerint azonban az emberek veszélyeztetik a küldetést, ezért gyilkosságokba kezd.

Theme: -


Több témát foglal magába a sok szimbólumot szerepeltető történet, és sok asszociációra ad lehetőséget, de alapvetően az emberiség fejlődése a fő motívum. Hogy egészen konkrétan minek látja a film a fejlődést, nem is fontos annyira; a fő hangsúly egy elképzelt újabb evolúciós szintlépésen van.

Content: -


Gyenge pontjai a filmnek a humánkaraketerek, azaz hogy nem nagyon vannak. Több személyisége van, és jobban vagyunk képesek megérteni HAL-t, aki egy piros pötty, mint a felvonultatott embereket. Mégha ez szándékos, akkor is gyengeséknek érzem. Az előemberek viszont nagyon valóságosnak tűnnek, nagyon jól utánozták a majmok mozgását.

Form: -


Nagyon látványos a film, elsősorban az űr végtelensége miatt, de a díszletek is egészen szemet izgatóak. A film vége azért is olyan erős, mert a képi világ át mert menni absztraktba a történettel párhuzamosan. Ne felejtsük el, hogy mindez 1967-1968-ban készült, még a holdraszállás előtt.

Nagyon fontos elem hang, ami nincs sok. A világűr csendje nyomasztóan ül a fülünkön, és felerősíti a hangeffekteket. Érdekes módon a csenddel egészen jól harmonizál az a pár komolyzenei betét, különösen Ligeti Györgyé, hogy kicsit hazabeszéljek. Beszéd pedig alig van, ezáltal jóval nagyobb a hangsúly a vizualitáson mint a legtöbb film esetében, ami mindenképpen üdvözölendő. Leone filmjeinél szoktam fájlalni, hogy megszólalnak a szereplők, itt szerencsére nem volt zavaró.

Impression:This has been the most perfect classic I've seen so far, it met almost all my expectations, and it was witty and entertaining. The images, the sound, the content are just perfectly satisfying and if the atmosphere they create can suck you in, it'll be an unforgettable experience.

Trivia:

  • The little girl was Kubrick's own daughter.
  • The Hungarian composer Ligeti liked the film, but felt insulted that his music is next to Strauss :D

Tuesday, June 30, 2020

Vertigo (1958)

(I blogged about this film originally in 2015)


 At a glance:
  • Director: Alfred Hitchcock
  • Starring: James Stewart, Kim Novak
  • Genre: film noir, psychological, thriller
  • Release: 1958, USA
  • Length: 2 hours
  • IMDB: 8.3
  • Review: -

Plot: Our protagonist, Scottie (James Stewart) is is a detective with a career ahead (played by a man in his 50s for some reason) who has a traumatic experience when his colleague dies of falling off a rooftop during a chase. Scottie develops a fear of heights and retires until an acquaintance asks him to follow and take care of his wife Madeleine (Kim Novak), who recently has started to act mentally unstable. She believes she has been possessed by her dead great-grandmother's ghost, who committed suicide. While looking after her, Scottie falls for Madeleine...

Theme: In spite of being a thriller, the story is about a tragic love or rather the tragic love of two broken people.

Content: Unlike today, the big twist of the story takes place in the middle of the story instead of waiting till the end. Hitchcock did this to help us understand Madeleine's perspective. The studio first removed this twist but then edited it back.

Form: To achieve the visual expression of the fear of height, the most noticeable is the so-called dolly zoom technique, where the camera is moved backwards while they are also zooming in. They say the film is also innovative in several editing methods. The nightmare-sequence mixed with animation is quite eye-catching even with today's standards. Music is much more than just background music, it is part of the images.

Impression: If the twist had not taken place in the middle of the story, my surprise would have definitely been bigger, but then I might have missed Madeleine's perspective.  Well, not as if I did get it now... Maybe it would have been more effective if it had been shot from Madeleine's perspective.

Trivia:

  • James Stewart had a traditional military family heritage, so he was one of the first stars to enlist when the USA entered World War II. He did actually take part in real missions as a pilot and was quite successful in his military career as well.

Monday, June 29, 2020

Citizen Kane (1941)

(I blogged about this film originally in 2015)


 At a glance:
  • Director: Orson Welles
  • Starring: -
  • Genre: drama
  • Release: 1941, USA
  • Length: 2 hours
  • IMDB: 8.3
  • Review: -

Plot: Rosebud - whispers Kane (Orson Welles), the media tycoon with his last breath. A short piece of news is made about his life but it's way too boring, so a journalist is told to investigate his life, including the meaning of "rosebud". So he visits all the important people in Kane's life...

Theme: The film presents the fictive life of the media tycoon (strongly resembling William Randolph Hearst), and we can see into his personality and motives. In the meantime we also learn about how mean the media and politics work.

Content: They say the narrative was innovative in its time, because it showed us different perspectives of the same thing. In this plot it served the function of getting Kane know. It was also unusual to have flashbacks and non-linear narrative: we did not see Kane's life in chronological order but in a way to deepen our knowledge of him. For this reason the film is compared to the style of Marcel Proust.

Form: The film is famous for its innovative visual elements, particularly the deep focus. For, me, however, is most apparent the composition of the scenes, the way characters are emphasized with lightning or positioning. For my delight, it did not lack expressionist elements as well.

Impression: Its hard to criticize the film, both the content and the visuals are cleverly made, but for me it lacked the catharsis. It had many great scenes, but none of them could really reach me.

Trivia:

  • Welles was considered a young genius, that's the reason why he could make a film without any restrictions. He had his own theater company by the age of 22; he was 23 when he directed his famous radio play - thanks to this latter success did he get the opportunity to direct his first film at 26.
  • Hearst, however, was not happy about the film and did everything to stop its release - this caused initial failures, but eventually the film was a success.