Showing posts with label 2.5 hours. Show all posts
Showing posts with label 2.5 hours. Show all posts

Monday, July 6, 2020

8½ (1963)

(I blogged about this film originally in 2015)


At a glance:

  • Director: Federico Fellini
  • Starring: Marcello Mastroianni, Claudia Cardinale, Anouk Aimee, Sandra Milo
  • Genre: comedy, drama, surreal
  • Release: 1963, Italy
  • Length: 2.5 hours
  • IMDB: 8.0
  • Review: -

Plot: -

Theme: -

Content:-

Form: -

Impression:-

Trivia:

  • W

Sunday, July 5, 2020

Tokyo Story (1953)

(I blogged about this film originally in 2015)


At a glance:

  • Director: Yasujiro Ozu
  • Starring: Chishu Ryu, Chieko Higashiyama, Setsuko Hara
  • Genre: drama
  • Release: 1953, Japan
  • Length: 2.5 hours
  • IMDB: 8.2
  • Review: -

Plot: -

Theme: -

Content:-

Form: -

Impression:-

Trivia:

  • W

/p>

Friday, July 3, 2020

Pulp Fiction (1994)

(I blogged about this film originally in 2015)


 

At a glance:

  • Director: Quentin Tarantino
  • Starring: John Travolta, Samuel L. Jackson, Uma Thurman, Harvey Keitel, Tim Roth, Amanda Plummer, Maria de Medeiros, Ving Rhames, Eric Stoltz, Rosanna Arquette, Christopher Walken
  • Genre: crime, neo-noir
  • Release: 1994, USA
  • Length: 2.5 hours
  • IMDB: 8.9
  • Review: -

Plot: -


Egy piti bűnöző szerelmes pár éttermet készülnek kirabolni.
Máshol, máskor két bérgyilkos közül az egyiknek munka után a főnök feleségét kell vacsorázni vinnie.
Máshol, máskor egy bokszóló ugyanennek a gengszternek megígéri, hogy szándékosan elbukik egy meccset, de átveri.
Máshol, máskor láthatjuk a bérgyilkosokat a munkájuk után és a vacsora között, amint egy kis komplikáció adódik, amikor egy hullát el kell rejteniük.
Máshol, máskor - újra az étteremben vagyunk, bérgyilkosaink épp ott reggeliznek, ahol a piti bűnözők rabolni készülnek.

Theme: -


A filmnek a történetén túl tulajdonképpen nincs mondanivalója (vagy legalábbis én nem vettem észre). Az egyik bérgyilkos megtér némileg a film végére, de egyébként nem leszünk okosabbak.

Content: -


A humorfaktort elsőorban az adja, ahogy az extrém helyzeteket hétköznapi természetességgel kezelik a szereplők. Látszólag üres fecsegessél, szokásos házastársi cívódásokkal veszik körbe az egyáltalán nem szokványos eseményeket, de ezeknek a párbeszédeknek is megvan a szerepük.

Másik fontos eleme a filmnek a szerkezete: nem a megszokott idősorrendben haladunk, hanem össze vannak kuszálva a szálak. Elsőre ennek nem látni a hasznát, de ha hagyományosan haladnánk, messze nem lenne annyira érdekes a történet.

Form: -

Impression:-


Másodjára sajnos sokat veszít a pörgős, szellemes párbeszédek és a történet a frissességéből. Nem annyira meghökkentő, és hiába van nagyon sok apró utalás más filmekre, ezeket a többség akkor se venné észre, ha kétszázszor nézné végig a filmet, hiszen jelentéktelenek, nem szolgálják a cselekményt.

Trivia:

  • W
- A filmben szereplő Uma Thurman férje volt Gary Oldman (A sötét lovag) és Ethan Hawke is (Mielőtt éjfélt üt az óra, Sráckor).
- Ugyancsak szerepel a filmben Harvey Keitel (Taxisofőr).
- Az Arquette-család elég fontos szerept tölt be Hollywoodban. Rosanna és a férfinak született tesvére, a ma transznemű Alexis is szerepel a Ponyvaregényben. Férje, James Newton Howard számos sikerfilm zeneszerzője (többek között A sötét lovagé), míg testvére, Patricia szerepelt a Sráckorban.

Thursday, July 2, 2020

2001: A Space Odyssey (1968)

(I blogged about this film originally in 2015)


 

At a glance:

  • Director: Stanley Kubrick
  • Starring: Keir Duella, Gary Lockwood
  • Genre: epic, science fiction
  • Release: 1968, UK
  • Length: 2.5 hours
  • IMDB: 8.3
  • Review: -

Plot: -


Az emberiség hajnalán egy éjsötét monolit tűnik fel egy emberszabású csoportnak. Nem sokkal később a csapat csontokat talál és ráébred, hogy ezekkel az eszközökkel erősebek lehetnek puszta kézzel harcoló riválisaiknál. Négymillió évvel később az emberiség rábukkan egy hasonló monolitra, ami a Jupiter irányába küld jeleket. Kis csapat indul útnak, hogy felkutassa a célt. Ekkorra az eszközhasználat már annyira fejlett, hogy egy mesterséges inteligenciájú számítógép (H. A. L. 9000), amely képes emberi érzelmeket is imitálni, teljesértékű tagja a legénységnek. HAL szerint azonban az emberek veszélyeztetik a küldetést, ezért gyilkosságokba kezd.

Theme: -


Több témát foglal magába a sok szimbólumot szerepeltető történet, és sok asszociációra ad lehetőséget, de alapvetően az emberiség fejlődése a fő motívum. Hogy egészen konkrétan minek látja a film a fejlődést, nem is fontos annyira; a fő hangsúly egy elképzelt újabb evolúciós szintlépésen van.

Content: -


Gyenge pontjai a filmnek a humánkaraketerek, azaz hogy nem nagyon vannak. Több személyisége van, és jobban vagyunk képesek megérteni HAL-t, aki egy piros pötty, mint a felvonultatott embereket. Mégha ez szándékos, akkor is gyengeséknek érzem. Az előemberek viszont nagyon valóságosnak tűnnek, nagyon jól utánozták a majmok mozgását.

Form: -


Nagyon látványos a film, elsősorban az űr végtelensége miatt, de a díszletek is egészen szemet izgatóak. A film vége azért is olyan erős, mert a képi világ át mert menni absztraktba a történettel párhuzamosan. Ne felejtsük el, hogy mindez 1967-1968-ban készült, még a holdraszállás előtt.

Nagyon fontos elem hang, ami nincs sok. A világűr csendje nyomasztóan ül a fülünkön, és felerősíti a hangeffekteket. Érdekes módon a csenddel egészen jól harmonizál az a pár komolyzenei betét, különösen Ligeti Györgyé, hogy kicsit hazabeszéljek. Beszéd pedig alig van, ezáltal jóval nagyobb a hangsúly a vizualitáson mint a legtöbb film esetében, ami mindenképpen üdvözölendő. Leone filmjeinél szoktam fájlalni, hogy megszólalnak a szereplők, itt szerencsére nem volt zavaró.

Impression:This has been the most perfect classic I've seen so far, it met almost all my expectations, and it was witty and entertaining. The images, the sound, the content are just perfectly satisfying and if the atmosphere they create can suck you in, it'll be an unforgettable experience.

Trivia:

  • The little girl was Kubrick's own daughter.
  • The Hungarian composer Ligeti liked the film, but felt insulted that his music is next to Strauss :D

Wednesday, July 1, 2020

Mulholland Drive (2001)

(I blogged about this film originally in 2015)



 
At a glance:
  • Director: David Lynch
  • Starring: Justin Theroux, Naomi Watts, Laura Elena Harring, Ann Miller, Dan Hedaya
  • Genre: mystery, neo-noir, surreal
  • Release: 2001, USA
  • Length: 2.5 hours
  • IMDB: 8.0
  • Review: -

Plot: The drivers of a limo on Hollywood's Mullholland Drive suddenly point a gun at their female passenger (Laura Elena Harring). Lucky for her, another car accidently runs into them. When she regains consciousness, she hides in a nearby house. On the same day a countryside girl and wannabe actress Betty (Naomi Watts) moves into the same house. Betty tries to help her find out who she really is. In the meantime, a director (Justin Theroux) is struggling with the studio to have his actress play the leading role in his movie rather than theirs...

Theme: I don't want to spoil and I don't even want to solve the mystery, there are many attempts for that here. The point is that timelines, dreams, imagination and consciousnesses mix. We get several clues to understand events and symbols, but none of them are really exclusive; it's like a modern stream of consciousness by Tarkovsky, but they are most obvious, but also have multiple meanings. Another important plot is Hollywood, which according to the director is a nasty place with terrible producers, who are willing to do everything against a poor director.

Content: -

Form: The style of Lynch is described as dreamlike, and the film in its atmosphere, characters, grotesqueness seems nightmarish indeed. This nightmare has fitting expressive camera settings and lightnings, but not as many as I'd like. My impression is that Lynch wanted to create rather an atmosphere than employing a visual motif running through the whole film. The music is also fitting, even if it's just a slowly appearing bass, which gives a disharmonious feeling such as in case the theater scene. In spite of the nightmare, there are also some dark jokes, but this doesn't ruin the atmosphere. Finally, acting. Both main characters need to act out several personalities, which was spectacular especially in the case of Betty.

Impression: I think the story doesn't really go anywhere, its "only" about some people's fate. Not like that's necessary, the atmosphere and the emotions can by themselves awake ideas in us. In my case, this happened during the theater performance, in which the world Lynch built up up to that point turned suddenly upside down. The performed love song is distorted by the before mentioned dark ambient background music; the girls cry - all this felt like the display of a cruel, cold world in which the only warmth is a single positive emotion, a song. And then silencio. All in all, I didn't feel the film to be perfect, but it's definitely memorable and unsettling.

Trivia: